A hullapóz, vagy savászana a relaxáció klasszikus testhelyzete, amelyet minden gyakorlás megkezdése előtt, az ászanák között, és a befejező relaxációban alkalmazunk.

A befejező relaxációban a hullapóz valószínűleg sokkal teljesebbé válik, mint a gyakorlás megkezdése előtt, mivel az időközben végrehajtott gyakorlatok alatt az izmok egyre jobban megfeszültek és kinyúltak.

Ki naponta három órát áll a fején, képes lesz meghódítani az időt.

Jóga Tattva Upanisad

Az ászanák királya, a Fejenállás vagy Sirsászana, egyike azon jógagyakorlatoknak, amelyek a legjótékonyabb hatással vannak mind a testre, mind pedig az elmére. Amikor a gravitáció fordítottan hat, olyankor a szív végre megpihenhet, felélénkül a vérkeringés, és a hát alsó része mentesül az állandó terhelés alól.

Rendszeres fejenállással megelőzhetjük a hátfájást, fejleszthetjük a memóriánkat, koncentrációs érzékelő képességünket. Fordított testhelyzetben légzésünk automatikusan mélyebb lesz, s így több oxigén-dús, friss vér kerül az agyba. Bármilyen, kezdetben érzett légzési nehézség rövid gyakorlás után megszűnik.

Szvámi Sivánanda szerint mindössze három ászana elég ahhoz, hogy testünket tökéletes egészségben tartsuk. Ezek: a Fejenállás, a Gyertyaállás és az Ülésből előrehajlás.

A Gyertyaállás megerősíti és megfiatalítja az egész testet. Szanszkrit nevének, vagyis a Szárvangászana szónak betű szerinti jelentése: "minden rész póza".

Ideális szíverősítő gyakorlat, nagyjából ugyanazon élettani hatásokat fejti ki, mint a Fejenállás azzal a különbséggel, hogy a megfordított testnek a fejhez képest megfelelő szögben való meghajlítása nyújtást ad a nyaknak és a gerinc felső részének, és ami még ennél is fontosabb, azáltal hogy az áll a torok alsó részéhez szorul felélénkül a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy tevékenysége. Ez az ászana mély, hasi légzésre inspirál, mivel a tüdő felső része nyomás alatt áll. Ez a kezdetben kicsit kényelmetlen érzés megszűnik, mihelyt képesek vagyunk ellazulni a pózban.

Az Ekeállás, más néven Halászana kiegészíti a Gyertyaállást azzal, hogy a lábakat és kezeket letesszük a földre. A test körvonala így egy primitív ekét formáz, innen a póz neve.