Beszámoló az indiai útrólIndia, Risikés, Sivánanda Ásram (2011. január 27 - február 11)
Ha egy szóval szeretném jellemezni az út reánk gyakorolt hatását, azt mondhatom, hogy csodálatos volt.
Az ott eltöltött idő szinte minden pillanata egy csoda, egy tanítás, vagy felismerés volt.
Úgy gondoltam, hogy hosszú beszámoló helyett ezeket idézem fel és adom át mindenki javát szolgálva.
A történetek érthetősége kedvéért néhány fontos személyt és helyszínt szeretnék bemutatni.
Először is az útitársak:
Ómkára (az út szervezője és a magyarországi Sivánanda Jógaközpont alapítója) Ánanadi (Ómkára felesége), Zsolt, aki az út során a RámaKrisna nevet kapta.
Évi és Zsuzsi, akik Sarada (isteni értelem) és Préma (isteni szeretet) neveket kapták.
Gájatrí, Sánti és Emese, aki szintén névbeavatást kapott: Párvatit.
A helyszínről: Risikés, a jóga fővárosa, mely a Himalája lábánál és a Gangesz partjánál fekszik. Itt szinte csak ásramok (elvonuló helyek) és templomok vannak. Az üzletekben nem találunk sem húst sem alkoholt.
Mi a Sivánanda mester által alapított ásram vendégei lehettünk, ahol szinte tapintani lehet a nyugalmat. Ez a légkör már önmagában is pozitív változásokat indít el az emberben.
Vendéglátóink:
Szvámi Vimalánanda, az ásram vezetője, aki 1953 óta él itt, Sivánanda mester mellett 10 évet tölthetett. Szemei nagyon tiszták és amikor a Mesterrel töltött időről beszél, még jobban ragyognak. Idős, de kora meghatározhatatlan, arra a kérdésre, hogy honnan származik, csak így felelt: "Erről a bolygóról való vagyok."
Szvámi Arcshánanda: ő a felelőse annak, hogy a Badzsan Hal-ban megállás nélkül énekelje valaki a "Haré Ráma Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré, Haré Krisna Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré" mantrát, melyet 1943-ban Sivánanda mester indított el. Ő fogadott minket a Szádhana Kutirban (gyakorló kunyhó) is, ahol Sivánanda mester a jógát gyakorolta, többek között napi 16 órát meditált és tulajdonképpen itt teljesedett ki. Ez a házikó a Gangesz másik partján helyezkedik el.
Szvámi Hamszánanda, a Gurudév Kutir (isteni tanító háza) gazdája. Ebben az épületben az ásram alapítása után élt Sivánanda mester. Itt megtalálhatóak berendezési és használati tárgyai. Ez a házikó szolgál helyszínéül az esti Ganga Aratinak.
Történetek a tanításokról, csodákról napló feljegyzés alapján:
Január 28.
Az oda vezető úton Gájatrí bőröndje elveszett, leesett a csomagtartóról. A szörnyű hírt aránylag gyorsan sikerült feldolgoznia és elfogadta a helyzet adta elengedés és újrakezdés lehetőségeit.
Az első Szatszangunkon Gájatrí feje nagyon megfájdult. Már ott tartott, hogy kimegy a teremből, mert elviselhetetlenné vált. Ekkor a Mesterre gondolt és segítségét kérte. Abban pillanatban megszűnt a fájdalom. Szemei már csak az örömkönnyektől csillogtak.